Az Európai Unióhoz való csatlakozási referendumot több éves előkészület előzte meg, míg végül 2003. április 12-én a magyar állampolgárok az urna elé járulhattak és kifejezhették a véleményüket. A kérdés egészen egyszerűnek bizonyult: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?”. A döntés pedig még ennél is egyszerűbbnek bizonyult, hiszen több, mint négyötödös (83,76%) igen szavazattal zárult a népszavazás, mely felhatalmazást adott az akkori kormánynak, hogy folytassa a tárgyalásokat az Uniós vezetőkkel. A csatlakozási folyamat a végső cél megvalósítása felé haladt, így 2004. május 1-jén, 9 másik országgal együtt Magyarország az Európai Közösség tagja lett.A szocialista országokat vonzotta a nyugati életszínvonal, eszme és szabadság tudata, ezért köztük Magyarország is elkezdte a közeledést a nyugati intézményekhez, mint például az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (röviden NATO) vagy éppen a fentebb taglalt Európai Unióhoz (röviden EU). A tárgyalásokat jóval a csatlakozási referendumot megelőzően elkezdték a különböző kormányok. 1998-tól egészen 2002-ig, az első Orbán-kormány betartva a választási kampányát, teljesítette az Európai Uniós tagság feltételeit, így a referendum 2003-as eredményessége miatt 2004-ben Magyarország az Európai Közösség tagja lett.Az „európai álom” nem mindenki számára jelentette ugyanazt az utat. Egyes pártok élesen bírálták a több évtizedes múltra visszatekintő, európai integrációt szorgalmazó intézmény működését és felépítését. A Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) a nemzeti szuverenitás feladása miatt kampányolt a csatlakozás ellen, míg más pártok a csatlakozást követően fejtették ki nemtetszésüket. Például: A Jobbik Magyarországért Mozgalom, akik az évek folyamán még el is égették az Európai Uniós zászlót, így kifejezve, hogy nem akarnak az Unió tagjai lenni. Az Európai Parlamentben a mai napig megkülönböztetik az Uniós érdekeket, értékeket építőket és rombolókat. A 2000-es évek során bebizonyosodott, hogy a kormányzó pártok, mint például a Fidesz, élén Orbán Viktorral, aki Szent István országépítő politikájához nagyon hasonlóan a nyugati szemléletmódot és a magyar szuverenitást szem előtt tartva az európai értékeket tartja fontosnak, míg néhány ellenzéki párt például a már korábban említett Jobbik, az EU értékeivel felhagyva politizál(t) és különböző radikális módszerekkel hívta fel a figyelmet pártja népszerűsítése érdekében. (Lásd: a képen, zászlóégetés)Forrás (kép):24.hu Portfolio.huwww.nograd.hu