“Az iskola igazi céljának megfelelően csakis a műveltség műhelye, az élet előjátéka lehet, ahol mindazzal foglalkoznak, ami az embert emberré teszi. “A gyermekeket 6-12 év között az anyanyelvi iskolában kell taníttatni, ahol bevezetést nyernek az anyanyelv, a matematika (számtan), illetve egyéb műveltségek (pl.: ének, színészkedés) területeibe. Mindezt az otthoni taníttatás, az otthon nevelése előzi meg. Az anya neveli a gyermeket és készíti fel az iskolába járásra. Az elemi iskola után mehetnek középiskolába (gimnáziumba) a fiúk, akik szándékoznak továbbtanulni.Fontos mérföldkő volt Comenius (1592 – 1670) elképzelése, miszerint az iskolai tanéveket össze kell hangolni a diákok számára és együtt kell elkezdeni,-illetve befejezni a félévet. Az oktatók több gyermekkel is tudnak foglalkozni (akár több mint 30 diákkal), de:„ Ha az iskola tanulóinak a létszáma annyira megnő, hogy nem jut mindenkinek feladat az egyes szerepeket két vagy három tanulóra osszuk ki…”A gyermekek játékos ismeretszerzése meghatározó a kora újkori oktatásrendszerben. A tanulók az iskolai kötelező feladatok ellátása mellett színdarabokat adtak elő, ahol kiválasztásos módon a legjobb előadó nyerhette el az adott szerepet.(Például a latinos osztályokban, ahol kevesebb tanuló volt, egy diák több szerepet is eljátszhatott.)„…csak azt engedjük színre lépni, akiről mindenki megítélése szerint úgy találjuk, hogy a legkifejezőbb a beszéde és a mozgása…”Az alapos felkészülés az iskolai, illetve az iskolán kívüli tevékenységekre megterhelő lehet a fiataloknak, de hogy ezt könnyítsék egy-egy darabra huzamosabb ideig készülnek.(Már az előadott darab után kiosztják az újabb szerepeket.)