A láthatatlan személyzet élete a gyulai Almásy-kastélyban

A magasabb társadalmi osztályok tagjai körül mindig is mások végezték a hétköznapi élet teendőit. A történelem számára láthatatlan személyzet élete mindig is rejtélyes volt. A 21. századi interaktív technika segítségével betekintést nyerhetünk az úri ház személyzetének mindennapjaiba az Almásy-kastély állandó kiállításának köszönhetően. Az Almásy-kastély termei, az érintőképernyős táblák a látogatók számára teljes képet ad arról, mivel teltek az épületben a mindennapok, kinek mi volt a feladata, ki kinek tartozott elszámolással, mivel foglalkozott a komorna, hogyan nézett ki a mosókonyha, mi különböztette meg a komornyikot az inastól a személyzet hierarchiájában.A cseléd alkalmazása legalább egy esztendőre szólt, de akár egész életére elszegődhetett. A nagybirtokokon a cselédlány fiatalon, 14-16 éves korban kezdte meg szolgálatait fizikai munkával betanított szobalányként. A cseléd nem rögtön szolgált fel. Ő nyitott ajtót, elkérte a vendég névjegyét, majd bejelentette a ház urának. A szobalány feküdt le utoljára aludni a házban. A cselédség házi tanítói feladatokat is ellátott. A cselédek vasárnap délután kimenőt kaptak. Az akkori kor felfogása szerint a cseléd nem proletár, mert nincs társadalmi öntudata, de polgár sem. A bentlakásos cseléd a földszinten vagy a padlástérben lévő cselédszobában kapott szállást. (A kúria mindig földszintes, ha már emeletes, akkor kastély.) A bérezése koszt-kvártély és korona (pénznem) voltak.Jobb módú polgári család nagyobb háztartással rendelkezett, ezáltal nagyobb társasági élettel telve, amely megkövetelte a nagyobb személyzet működtetését. Felső polgári réteg bóbitás cselédet (fekete-fehér ruha) alkalmazott.Akiket pedig az arisztokraták mindennapjai és kényelmes életük érdekelné, azok megszagolhatják a korszak kedvelt illatszereit, és bepillanthatnak az öltözködési szokásaikba és kedvelt időtöltéseikbe.Jókai klasszikus művében, az “Egy magyar nábob”-ban is feltűnik a libériás inasok hada, illetve Krúdy “Őszi utazások a vörös postakocsin” című remekművének lapjain, ahol a “Fehér ló”-hoz címzett fogadó folyosóján mintegy a falból lépnek elő gyertyát tartva a libériás inasok, ha éppen elvonult arra egy vendég az éjszaka közepén.