November 2-án tartottuk a halottak napjának ünnepét. Ez a jeles nap minden család életéhez hozzátartozik, kilátogatunk a temetőkbe, és szebbnél szebb koszorúkat helyezünk a sírokra, melyek néhány nap elteltével sajnos a szemétbe kerülnek, nagy kihívást jelentve a hulladékkezelőknek.A hagyományos koszorúk alapvetően növényi anyagokból épülnek fel (fenyő, tiszafa, virágok, egyéb örökzöldek), azonban a merevítésről legtöbbször valamilyen nem lebomló, nehezen kezelhető anyag gondoskodik (fém, műanyag).A hulladékká vált temetődíszek a növényi alkotóik alapján kiválóan kezelhető lennének zöldhulladékként. Komposztálást követően lehetőség nyílna a keletkező szerves anyagot visszaforgatni a természetbe, minimalizálva a környezetterhelést.A valóság azonban az, hogy az újrafelhasználás helyett a temetőkben keletkező több tonna hulladék a nem lebomló rögzítő anyagok révén kommunális hulladékként kerül elhelyezésre a hulladéklerakóban tovább csökkentve annak tárolókapacitását.Megoldás lenne egy városi rendelkezés, mely szabályozná a temetőbe kihelyezett koszorúk összetételét arra vonatkozóan, hogy a kegyeleti díszek kizárólag természetes anyagokat tartalmazzanak.A fém és műanyag merevítés helyett kiváló megoldást kínálnak a különböző kereskedelembe kapható, vagy elkészíthető rugalmas fafajtákból fonott vesszőkoszorú alapok.A virágüzletekkel és temetőgondnoksággal együttműködve betarthatóvá és ellenőrizhetővé válhatna a temetőbe kihelyezett koszorúk minősége a környezettudatos célkitűzés eléréséhez.