“Tudomány, vallás, filozófia az élet terhein kíván könnyíteni. A hagyomány az embernek visszaadja önmagát.” – írta Hamvas Béla (1897-1968) hazánk nagy írója, esszéista, könyvtáros, korának egyik jelentős gondolkodója.
“Azt hiszem, a műveltség nem egyéb, mint az eredetileg egyszerű kérdések súlyosbítása és megoldásuknak megnehezítése, amennyiben egyre sokszerűbb és bonyolultabb előfeltételekből indul ki.”
Az ember önmaga életműve. A mű az alkotó. Minden más mű a romlásé.
A szentkönyvek tartalma az alapállás. Az alchimisták szavával a príma materia. Ez a philosophia normalis. – A normális ember az evangéliumi ember, aki előbb volt, mint a világ. “Még mielőtt Ábrahám volt, én vagyok.”
Az említett idézet Hamvas Béla Summa Philosophiae Normalis című könyvéből való. Ez egy olyan bölcseleti – elmélkedő írás, és elég ellentmondásos kijelentések vannak benne. Nem könnyű értelmezni, jó lett volna Tőle személyesen megkérdezni, hogy mire is gondolt.
Tehát az alapgondolat: Az ember érthetetlen misztériuma, hogy valódi életét sorsától függetlenül éli. – Hogyan függetlenítheti az ember magát sorsától? – Ha az utolsó cseppig beteljesíti. (A keserű pohár.)
A létezés paradoxona. Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem. Csak, aki szolgál, lehet szabad. Csak, aki alázatos, uralkodik. Az ember egyszerre lehet érdekelt és közömbös. Egyszerre lehet távol és közel. Egyszerre lehet nyakig sorsában s azon kívül. Egyszerre szolgálhat és lehet szabad. Egyszerre lehet alázatos és uralkodhat. Egyszerre lehet személyes és semleges. A sors magamravétele, a keserű pohár kiürítése (szenvedés) és a tökéletes szabadság, az uralom gyönyöre (boldogság) között van egy kicsiny rés. Ezen a kicsiny résen át bújhat ki az ember az időből és a térből. Isten még messze van. (Unicornis, részlet) Az autentikus létezés. Az autentikus létezés tankönyve a kinyilatkoztatás. (Summa philosophiae normalis, részlet)
“A kereszténység eredeti alakjában, ahogy az Evangéliumban megjelent, nem vallás, hanem hagyomány, éspedig minden valószínűség szerint a hagyomány fundamentuma, amely a létezés értelmét maradéktalanul kimondja.” (Patmosz, részlet)
Forrás: http://www.magyarszemle.hu/cikk/20060815_level_v_j-hez