A község Erdélyben, Fehér megyében található Budapesttől 450 kilométerre. A döntő többségben magyarok lakta település különleges kirándulóhely minden korosztály számára. Az egykori bányásztelepülést már az 1700-as években Erdély vaskohászati központjaként tartották számon, mely iparág a környező vasércforrásból gazdálkodott.A település jelenlegi arculatát annak köszönheti, hogy az 1870-es tűzvész után szinte valamennyi épületet újra kellett építeni. A lakosság közös összefogással építette újjá a szinte egyforma házakból álló falut a székely építészeti stílusnak megfelelően.Természetes, hogy az addigra visszaeső vasércfeldolgozás miatt beszűkült anyagi lehetőségeik nem tették lehetővé a költséges, egyedi építkezést, de látván a tűz pusztítását, féltek a fától, mint építőanyagtól, ezért házaik falát kőből emelték. Egyforma a házak magassága, és nagyjából a terjedelme is. Egyik építtető sem akart lemaradni a szomszédtól, de hivalkodni sem szeretett volna egy egészen más méretű vagy formájú épülettel.A telkek utcafrontja nem falusi portára utal, inkább városias jellegű.Egy különleges épített eleme a településnek a piactéren található medencés kút, melyet egy forrás folyamatosan friss vízzel táplál. Helyi elnevezése vajor, mely a német Weiher (tó) szóból magyarosodott. Különböző részei egyaránt szolgálnak állat itatásra, ruha-, illetve szőnyegmosásra, melyet néhány helyi lakos manapság is rendszeresen használ.A tűzoltás menete szintén megőrizte a hagyományokat, mivel a település távol fekszik meghatározó tűzoltóállomástól, így részben a feladat a helyiek kezében összpontosul. Egyes házak kerítésein, homlokzatain különböző pléhtáblácskák láthatók. Van vödör, hordó, lapát, létra, melyek az önkéntes tűzoltók lakhelyét jelölik, és azt, hogy ki milyen „szakosodású”. Így a tűzesethez segítséget kérő személy tudja hova kell bedörömbölni, és csak azokat hívja, akikre épp szükség lehet.A település fölé mintegy 600 méterre magasodó Székelykő megmászása nagy elhatározást igénylő feladat. Lehetőség van különböző nehézségű útvonalak kiválasztására a személyes kondícióhoz mérten. A nehéz gyaloglást azonban kárpótolja a páratlan látvány, mely felérve szemünk elé tárul.További ritkaság, hogy itt bizony minden reggel kétszer kel fel a nap. Az első napfelkelte után a napkorong ugyanis elbújik a hegycsúcs mögé, hogy nem sokkal később megint előbukkanjon, és újra felkeljen. A fura látványért érdemes korán felkelni. Az érdekes jelenséget még Jókai Mór is megírta az Egy az Isten című regényében.Torockón virágzik a turizmus, összesen 60 panzió várja a látogatókat. A táj szépsége mellett Torockó a falubeliek vendégszeretetének is köszönheti a népszerűségét, hírnevét, így nem is csoda, hogy az elmúlt pár évben a kis falu az egyik legnépszerűbb úticéllá nőtte ki magát Erdélyben.